Zöld válogatás

Zöld válogatás (- nyári metszés - hajtásválogatás - zöldmetszés)
Közismert, hogy katlan koronájú csonthéjasainkat kénytelenek vagyunk nyáron, a vegetációs időszak derekán átmetszeni.

Fiatal barackfa metszés előtt

és utána. Az erős, megfelelő pozíciójú idei ágakból néhányat meghagyunk, ezeken lesz a jövő évi termés, a többit alulról a második rügy felett elvágjuk.

Segítünk a termés szín és íz valamint a következő évi termőrügyek kialakulásában az almafák nyári metszésekor. Koronát alakítunk és hátráltatjuk a felkopaszodást cseresznyében, meggyben a nyári metszéssel, sőt a diót csak augusztusban szabad metszeni.

Túl korán (június elején) zöldválogatott körte. Méteres, felfelé törő gyenge ágakat hozott.

Ha szeretnénk, hogy valamikor teremjen, de nem akarunk lekötözéssel bajlódni, legjobb, ha az összes idei ágat a legalsó levélkoszorúig visszavágjuk.

Szinte minden gyümölcsünk meghálálja a zöldmetszést, de mi a helyzet a dísz növényekkel?

---

---

---

Zöld válogatás dísznövényeken
Igen, a sövények felületét vagdossuk, az alakfákról lecsipkedjük a fölösleges gallyakat, de ez nem mindig elég. Mindenki látott már gyönyörű és hatalmas Cotoneaster horizontalis (terülő madárbirs) bokrot, ami ősszel még díszére vállt a parknak, de miután leolvadt róla a hó, csak a halott bokor "csontváza" meredt ki a bomló avarból. Aki előző évben felhajtogatta volna a felső ágakat, hogy alájuk nézzen, láthatta volna, hogy az alsó ágakban már nincs élet, a mutatós felület alatt halott ágak korhadnak. Az erőteljesen fejlődő "felszin" réteg teljesen elzárta a fénytől az alsó ágakat, megszünt a vegetáció, a halott ágak az évek alatt összegyűlt hullott lombbal bomlásnak indultak jó talajt szolgáltatva a világ összes gombájának, aminek ide juthatott a spórája. A hótakaró alatti nyirkos hideg csak bevégezte a munkát. Hasonló a helyzet néhány boróka és thuja fajtánál.

A terülő borókát "esztétikai" okokból egyenesre vágták a járda vonalánál. Láthatóvá vált, az alsó rétegben már nincs élő ág.

---

---

---

Sövényeinknél, ahol a nyírásokkal (a felszín állandó metszegetésével) mi magunk kényszerítjük az egyre sűrűbb, egyre kevésbé fényáteresztő felület kialakulását, még fokozottabb a korona belsejében levő kis ágak elhalása. A felületig kiérő gallyak kopaszodnak, csak végeiken, a látható részeken található némi lomb. Ők az erős törzs jellegű vázágaik miatt ritkábban szoktak elpusztulni, azért egy kis nyári ritkítást ők is meghálálnak.

Éveken át szépen "egyenesre, elvágólag" nyírt tuja sövény. Az árnyékos oldala feltehetően már soha nem fog regenerálódni.

Szintén árnyékban tartott sövény. A kopasz oldala csak a késő délutáni órákban kap fényt. Ha gazdái engedik az idén elé ültetett kis orgonát megerősödni, a tuják meghalnak.

A második (un. János-napi) hajtásnövekedési ciklus -általában június közepétől augusztus közepéig- tűnik a legalkalmasabbnak a ritkításra. A növények ekkor már a friss lombfelület asszimilációjából fedezik a növekedésükhöz nélkülözhetetlen energiát. Virágzó sövényeinknél (Hibiscus, Kerria japonica, Deutzia, stb.) általában megvárhatjuk a virágzás végét. Fentről lefelé haladva ritkitsuk a lombfelületet élő (zöld) felületig -nem örökzöld cserjéknél élő szemig, szempárig- visszavágva, a tetőn erősebben, hogy felfelé kúposodó növényt kapjunk. A közben talált halott vagy beteg ágakat tőből távolítsuk el! Ahol lehetőségünk van, fiatalítsunk, ha választhatunk, az öregebb, erősebb ágakat vágjuk ki. Akkor végeztünk jó munkát, ha a növény szellősebb lett, különböző napszakokban más-más helyen fény éri a belsejét is.
Munkánk végeztével alaposan öntözzük be, esetleg nitrogén tartalmú mütrágyával serkentsük az asszimilációs felület pótlását, (óvatosan, a borókaféléket a műtrágya megölheti,) amit az öntöző vízzel juttathatunk a talajba.
Igyekezzünk befejezni a metszést augusztus közepéig, hogy a friss hajtások "beérjenek" a tél beállta előtt, ne fagyjanak el.

 .